Vadadi Zsolt, a Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség (MKSZ) elnöke küldte nekünk az írást. Tartalmát tekintve Vadadi Zsolt ezekkel a gondolatokkal zárta az 2012-es OEB-t.


 "Már megint úgy érezhetitek, hogy prédikáltam a Kendo Országos Egyéni Bajnokság díjkiosztóján. Most, hogy szülő és nem csak tanár lettem, jobban rálátok arra, hogy mi mindent ad, és hogy mi mindent adhatna még a kendo nektek, nekem, nekünk.

A klasszikus modell a kendóban (olvassátok csak Erdélyi Gábor szenszej új könyvét) a tanár- tanítvány direkt kapcsolata. De ugyanilyen alapmodell, hogy ellenfél nélkül nincs gyakorlás és tanulás. Ez sokszor szóba kerül az edzések során, azonban ahhoz, hogy valóban teljes életet éljünk ez még kevés. Ez a kapcsolat ugyanis csak a megszerzésről szól.

Azonban néha még ezt a megszerzést sem vesszük elég komolyan. Nem tülekedünk a mestereknél, hogy gyakorláskor elsőként kerüljünk sorra. Vagy ha már egy mesterrel vagyunk és szembesülünk gyengeségünkkel, ahelyett, hogy teljes erőbedobással „meghalnánk” abban a megszerzett 1 percben, helyette perceken át „próbálkozunk” és vesszük el másoktól az értékes perceket.

Jól tudom, a mai világ a megszerzésről szól. Mindenki többet akar, ráadásul olcsón akarja. Ez teljesen rossz megközelítés. A komoly munkáról könnyen megfeledkezünk, ha mások erőfeszítése révén jól, vagy könnyen mennek körülöttünk a dolgok. Ilyenkor a munka elveszti az értékét, nem tudatosul a sikerhez vezető út, így nem generál hálát, ami viszont további teljesítményt vonzana. Ha nem tudatosítjuk a mások által értünk végzett munkát, akkor a saját értékünk és a világba vetett hitünk csorbul. Viszont ha értjük és tudatosítjuk, hogy sikereinkért mások is dolgoznak, akkor az értünk végzett munka és a közösségért végzett munka egy nagy körforgásban összeér és előbb-utóbb értelmes világot teremt.

A klasszikus közösségi modellek, a legősibb is, a családmodell is szétesőben van. Mit fedezhetünk fel, mit találhatunk akkor? Jó példa erre a kendó, amely valójában egy magunk választotta közösség. Különböző korosztályok, tudásszintek, dolgoznak egymás mellett és közösen. Lehet, hogy nem mindenki látja egyértelműen, de ez egy hatalmas érték. A porosz iskolarendszer évtizedeken keresztül kényszerít bele, hogy azonos korúakkal járjunk iskolába, pedig az élet és a tudás valódi átadása generációk együttéléséről szól.

Ezért prédikáltam. Arra bíztatlak Benneteket: értékeljétek és éljetek a kendó nyújtotta lehetőséggel! A közösségért végzett munka emel, nemesít, alázatra tanít és még számos pozitív tapasztalatot nyújt.

Ismét csak kérem a tagságot és a klubvezetőket, hogy legyünk aktívak! Ne csak versenyezzetek, gyertek és segítsetek a versenyek, rendezvények megszervezésében!

Mert ez a munka is kendo, mert a kendo az élet."

 

Vadadi Zsolt