Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

kendo

blogavatar

A Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub blogja.

Utolsó kommentek

Magyar kendós sikerek Belgrádban

A hétvégén, Belgrádban vettünk részt az idei Nemzetközi Belgrád Kupán, ahol közel tizenhét nemzet gyült össze. Mi, magyarok olyan eredményeket értünk el, amelyek minden várakozást felülmúltak, és elgondokoztam, vajon mi kell ahhoz, hogy ez lehetségessé váljon.

Nemzetközi Belgrád Kupa

Ha egyszerűen akarnám megközelíteni a kérdést: sok-sok-sok munka. Kitartás. De, vajon elég ez? Azt látom, hogy ez mindössze csak egy eleme a bonyolult szimbiózisnak. Kell a kendóka, akinek van kitartása, aki nem adja fel félúton. Kell az, aki irányítja a kendóka felkészülését, vezeti az úton. Kellenek az edzőtársak és kell egy klub, ami biztosítja azt a keretet, amelyben ez az egész műhelymunka zajlik – nap-nap után, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre, hogy aztán elmenjünk egy nemzetközi versenyre, magyarok, és megmutassuk, hogy amit csinálunk, az igen is megállja a helyét Európában.

Nemzetközi Belgrád Kupa

Ékes bizonyítéka ennek a belgrádi eredmény. Tiszteletet érdemel az az edzői munka, az a hozzáállás a kendókák részéről, aminek a nyomán mindez megvalósulhatott. A kulcsszavak, amik megfogalmazódtak bennem, amelyekről úgy gondolom, hogy lehetővé tették és teszik az eredményességünket, miközben a pálya széléről néztem a csodát: Tervezés, következetesség, módszeresség, szakmai felkészültség, nyitottság az új befogadására. Úgy gondolom, hogy ha e mentén haladva kezdődik a felkészítése egy kendókának már a kezdetektől, úgy válik lehetségessé mindaz, ami Belgrádban történt. 

Köszönet érte, hogy ott lehettem és együtt örülhettem veletek a sikereiteknek!

Junior A (10-12 évesek)

2. Küttel Márton (MJKK)

Junior B (13-18 évesek)

1. Komjáti Tamás (MJKK)

fighting spirit: Lukács Marcell (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Női egyéni

1. Bővíz Marina (MJKK)

Férfi egyéni

2. Váradi Ábel (MJKK) 

Csapat:

2. Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub - Dallos András, Gamauf Gergő, Lukács Marcell, Banai Dániel, Szegőfi Ákos, Gasparin Szabolcs- .

Fodor Ágnes Ivonn

kendóka

Tovább

Miért szeretjük a Tisza Kupát?

Tavaly már írtam egy cikket a Tisza Kupáról itt a blogon, illetve a verseny baráti hangulatáról, így azt hiszem, ezt nem kell külön bemutatnom (emlékeztetőül: tavaly a Főnix „A” csapatunk Gasparin Szabolcs, Korbély László, Lukács Marcell összeállításban második helyet ért el, Horváth Orsolya Fighting Spirit díjat kapott). Vegyes csapatok, vicces csapatnevek, sőt, idén már elterjedtté vált az a szokás is, hogy a csapatok külön zekkent (az a vászon zsák, amir a csapatok nevét hímzik fel)) csináltatnak maguknak az eseményre, rajta egyszeri csapatnevüket (és álnevüket) feltüntetve.

A verseny felépítése hangulatához hasonlóan egyedi. A Tisza Kupa ugyanis két poolkört mennek a csapatok, ami azt jelenti, hogy az első poolból kikerült két legjobb csapatot ismét beosztják négyfős poolokba az első kör után megmaradt csapatokkal, és csak onnan kijutva kezdődik az egyenes kiesés. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a két, döntőbe kerülő csapat összesen kilenc meccset kell hogy vívjon a versenyen.

A tavalyi eredményt „feljavítva” a Főnix „A” csapattal (Gasparin Szabolcs, Szegőfi Ákos, Lukács Marcell) első helyezést értünk el. Az elődöntőt a Serbia 1.-el, a döntőt az idei verseny nagy meglepetést okozó cspatával, a montenegrói Buducnost Kendo Klub tapasztaltabb, egykori válogatott versenyzőivel vívtuk. Mind az elődöntő, mind a döntő kemény vívásokat tartogatott. A döntőbe jutásért Gasparin Szabolcsnak vissza is kellett mennie egy ippon-shobu mérkőzésre (az első érvényes vágásig tart a mérkőzés) a szerb csapatkapitánnyal. A másik négy csapatunk szintén erős vívásokat mutatott, bár a válogatott tagokat felvonultató mezőnyben egyáltalán nem volt könnyű dolguk.

A recept tehát idén sem változott és úgy tűnik, hogy kiválóan működik, mert a katasztrófahelyzet, havazás, hóviharral-fenyegetés és egyéb, akadályozó körülmények ellenére, mintegy huszonhárom csapat képviseltette magát a szegedi kendo versenyen. A nagy visszajárók most is jelen voltak, a szerb válogatott csapat például hagyományosan a verseny látogatói között van már több éve, de persze jöttek a miskolciak és a budapesti klubok is.

A Budapest Főnix Kendo Klub számára ez már a harmadik év zsinórban, amikor a felnövekvő új generáció lelkes tagjaiból több csapatot kiállítva tudunk elindulni a versenyen. A nagy létszámú, több éven keresztül tartó konstans jelenlét nagyon szépen mutatja a klubban folyó munka eredményességét.

A klub tehát négy, egyenként háromfős csapatot tudott idén kiállítani a versenyre, a „C” csapatba került még a Kihin Kendo Klub versenyzője, Lombeczki Viktor, illetve volt még egy ötödik, vegyes csapatunk is Aranyossy Árpád, Kovács Péter, és a Bushido Kendo Klubos Szabó Emese részvételével (az összehasonlításokra éhezők kedvéért: tavaly összesen kilencen léptek pályára tőlünk, ez idén tizenhárom versenyzőre növekedett).

Mindezen adatok és a kiállított versenyzők számnövekedésének száraz leírásai azonban mit sem érnének, ha nem raknánk embereket és gondolatokat mögéjük. El tudom képzelni, hogy a szerb válogatott számára, akiknek fiatal, egyre bővülő csapatuk van, ez a verseny az EB-re való felkészülési periódus egyik fontos állomása, ahol a sok vívás alatt nem csak a fizikumot, vagy a technikát lehet éles helyzetben megfigyelni, hanem a kialakuló csapat összhangját is.

A montenegróiak valószínűleg újítani szerettek volna valamit versenyrejárási szokásaikon, ezért úgy döntöttek, kipróbálnak valami újat. A fiatalabb Főnixes versenyzők számára ez egy jó lehetőség arra, ha nem is túl messze, de mégis kimozduljanak otthonról, egy kis tapasztalatgyűjtés erejéig.

Számomra is az EB-re készülés miatt volt fontos, néhány hibát szeretnék még kijavítani áprilisig, erre ez a verseny kiváló lehetőséget nyújtott. Jó alkalom mindenkinek, hogy más város, vagy akár más országbeli barátaival együtt vívjon, vagy esetleg csapatot alakítson ki. Jó alkalom arra is, hogy összegyűljenek a magyar kendósok Szegeden, és kicsit kötetlenebbül (de azért komolyan) versenyezzenek, aztán (már nem annyira komolyan) mulassanak együtt.

Ezek azonban ugyancsak technikai, racionális megfontolások. A valóság azonban ennél egy picit több, és pont ez a pici az, ami minden évben megadja a lökést, hogy korán reggel, egy kis kendós-tetris keretein belül benyomorgassuk a cuccot a kocsiba és felvágtassunk az M5-ösre – ha van hóvihar, ha nincs. Ugyanis az a helyzet, hogy szeretünk Szegedre menni a Tisza Kupára. Szeretünk ott versenyezni és szeretjük magát a versenyt is. Mind mi, mind a miskolciak, mind a külföldi kendósok.

Valamiért jó dolog Tisza Kupával indítani az évet, és  jövőre is, most már hagyományainkhoz híven visszatérünk, persze az új tagokkal, akik egy jövőbeli hatodik vagy hetedik főnixes csapatot tudnak majd gazdagítani.  

Szegőfi Ákos

A 2014-es Tisza Kupán részt vevő csapataink:

Főnix „A”: Gasparin Szabolcs, Szegőfi Ákos, Lukács Marcell (1. hely)

Főnix „B”: Tallós Zsófia, Laukó Zsófia, Kapus Benjamin

Főnix „C”: Várvizi Attila, Fodor Ágnes, Lombeczki Viktor (Kihin Kendo Klub, Eger)

Főnix „D”: Csendes Sándor, Végh Tamás, Bán Tamás

Hosszúlépés: Aranyossy Árpád, Kovács Péter, Szabó Emese (Bushido Kendo Klub)

Tovább

Amikor az olaszok nem a focival foglalkoznak

Aki a kendó mellett dönt, biztos lehet benne, hogy olyan sportot, fennkölten mondva életformát választ, amely nem szűkül be a tornatermi gyakorlásba, hanem egészen új dimenziókat nyit az életében.

Magam jó pár küzdősporton vagyok túl, és azért tapadtam meg végül a kendónál, mert valami egészen mást kaptam, mint a többi sportágtól, na jó, harcművészettől. Aztán 35 fölött már nem esik olyan jól esni-kelni, és mindig van egy ifjú bikaerős titán, aki rajtad akarja full gázzal bemutatni, hogy milyen új technikákat tanult.

Persze én még a kendóban most is bőven kezdőnek számítok, de amikor először láttam nemzetközi versenyt, ráadásul a világbajnokságot idén Olaszországban, azt sem tudtam, hogy a bírók men, kote vagy do vágást ítélnek meg, a különböző technikák nevéről pedig aztán végképp fogalmam sem volt.

Akkor leginkább az fogott meg, hogy a pályán kívül a versenyzőkből nem bűzölgött „az a legyőzlek te rohadék”, véres izzadtság szag, sőt. A pályán kívül, mintha egy buliba csöppentem volna, ahol mindenki ismer mindenkit, és igazából nagyon gyorsan megoldják, hogy én is csumizzak mindenkivel, és egy percig se érezzem magam kívülállónak.

Ez az érzés hatványozottan igaz volt az elmúlt hétvégén, az Alessandria Kupán, Európa legnagyobb klubversenyén. Idén tíz országból 150 versenyző érkezett, és hogy érezzük a verseny súlyát, a teljes francia válogatott, a lengyel női válogatott, az olasz férfi válogatott jelen volt, és a szerbek is küldték válogatottjaikat.

Alessandria Kupa városi sportcsarnok

Én a kendóismeretek felől ugyan már nem full kívülállóként érkeztem, ellenben senkit sem ismertem házigazdáink közül. Ez a probléma körülbelül 10 percig szorongatott. Ennyi idő kellett, hogy az olaszok a keblükre öleljenek, mindenki lapogasson engem is, mintha én is visszajáró vendég lennék. Merthogy a Budapest Főnix Kendo Klub visszajáró vendég, idén negyedszer indultak kendósaink a kupán.

Olasz város, ahol a kendónak kultusza van

Alessandria vélhetően az egyetlen olasz város, ahol egy kendós nevét az olasz futballisták nevével együtt emlegetik. Ő Fabrizio Mandia, kétszeres Európa Bajnok, az Alessandria Kupa főszervezője és házigazdája, illetve a Kokodan Kendo Team edzője. Mandiat mindenki csak Fabry-nak hívja, úgyhogy én is hamar átálltam a bratyizós üzemmódba.

Alessandria azonban nemcsak Fabryról híres, hanem arról is, hogy alig találni benne pizzériát. Miután lejártuk a lábunkat, megkértük Mandiát, segítsen. Nemcsak a hely címét kaptuk meg, hanem a kódot is. „Ha odaértek, mondjátok meg, hogy kendosok vagytok és az én barátaim” – rakott a helyes vágányra Mandia. Az infó komoly kedvezményt jelentett a cehben.

A legnagyobb meglepetés viszont akkor ért, amikor szállásunkon a személyzet egyik mature signorája végigmért minket és azt kérdezte: „Kendósok vagytok? – szélesen mosolyogtunk -, úgy mondják, hogy kote?” – kérdezte és vágott egyet a levegőbe.

Lukas Marcello és Szegofi Akos

A verseny eredményeibe most nem mennék bele részletesen, de arról mindenképpen beszélni kell, hogy az első versenynapon Lukács Marcell kisebb csodát művelt. 13 évesen, kyu (dan fokozat alattiak) mezőny legfiatalabbjaként végiggázolt a juniorokon és a felnőtteken, és legyőzni egyedül a döntőben tudták. Mandia első tanítványa Ricaldone állította meg, igaz legtöbbször Marcit csak fellökni tudta, meg is intették agresszív vívásért. Így Marci végül egy ezüstöt pakolt el a bőröndbe, meg egy elég hangosra sikerült beköszönőt.

Lukács Marcell és Szegőfi Ákos

Szegőfi Ákost már többen ismerték, mert junior csapat Európa Bajnoki ezüstérmesként, illetve az Athens Taikai ezüst érmeseként már megmutatta, vigyázni kell vele. A verseny végén azonban így is többen keresték meg a két srácot, hogy fölírják a nevüket, mert még ugyan soha sem hallottak róluk, de úgy gondolják, a jövőben egyre többször fognak találkozni velük.

Szegőfi Ákos ugyanis azzal kezdte, hogy azonnal elbúcsúztatta a versenyből Christian Fillipit , az olasz férfi válogatott tagját, és a nyolc közé kerülését Guido Drago, az olasz férfi válogatott második tagja akadályozta meg. Szegőfi Ákos versenyzése Fighting Spirit díjat ért.

Hogy mi is az a sportszerű hangulat?

A díjkiosztó után Fabrizio Mandia megkereste Lukács Marcit, és arra tanította, hogyan kell az olyan típusú agresszív vívást kezelni, mint amilyet saját tanítványa mutatott be, és győzte le ezzel Marcit. Na én ilyet se láttam más küzdősportban.

Fabrizio Mandia tanítja Lukács Marcellt

A következő posztban arról fogunk elmélkedni, hogy miért kell vagy nem kell versenyezni, mire való a vizsga.

Tovább