A kendó művelésének sok hozadéka van az életünkben, még ha nem is vagyunk sokszor ennek tudatában. Valójában a kendó olyan értékeket hordoz, amelyek jobbá teszik az embert. Michel Guentleur-t (7. dan renshi) francia kendó szövetseg bírói bizottsaganak elnökát, a Meaux Kendo Club vezetőjét, a 20. Budapest Sakura Kendo Kupa díszvendégét kérdeztük.
- Mikor találkozott először a kendóval?
Mintha tegnap lett volna! Claude Hamot úr, aki épp a leendő judo-tanárok képzésén vett részt, Guy Roland barátomat kérte meg, hogy dojojának keretein belül hozzon létre kendó tagozatot, ugyanis japánból egy kendó oktató érkezett hozzá. Végül négyen jöttünk össze, és 1972-ben részt vettünk az első kendó foglalkozáson, amit a 4. danos Kenichi Yoshimura sensei tartott.
- Mit jelent az Ön számára a kendo?
Igazi szenvedélyt. Ha a judo az első kapcsolatom a japán harcművészettel, a kendo az igazi megvilágosodás számomra. A kendó nekem a boldogságot, megosztható boldogságot jelenti. Kendózni ugyanis öröm, mert találkozásokat tesz lehetővé, új barátokat szerezek általa, és megkülönböztetés nélkül utat nyit mások felé, így merem állítani, hogy a kendó egyetemes. Az edzés pedig állandó felfedezés, ahol az ember tökéletesíti technikáját, és ezáltal jobban megérti Japánt, a kendo forrását, és annak tradicionális, illetve modern aspektusait.
- Egyesek szerint ön az európai kendó „doyenje”. Hallotta már Ön is ezt a becenevet?
- Nem, nem hallottam és nem is vagyok az. A kendo európai útja Angliában indult. Franciaországba csak az 1950-es években érkezett. Igaz, az 1970-es években az európai kendó nem volt túl fejlett. Az első világbajno5kság, amelyen részt vettem, az 1976-os Milton Keynes-i volt. Magam 1979-ben kezdtem kendot tanítani és a szövetségem működése iránt érdeklődni. 1983-ban részt vettem az Európai Technikai Bizottság munkájában. Talán ez okokból gondolják többen, hogy régóta űzöm már a kendót.
- Elégedett-e az európai kendós utánpótlással?
- Nyilvánvalóan nem. Nem lehetünk elégedettek a kendo európai fejlődésével, és ez alól természetesen Franciaország sem kivétel. Az Európai Szövetségnek (EKF) a fejlődést elősegítő politikát kell folytatnia. Manapság Európában azt látjuk, hogy a klubok dinamikusabbak, mint a szövetségek. Mindettől függetlenül joggal gondolhatjuk, hogy a 40 éve történt kezdet óta többen kellene lennünk, mint ahányan jelenleg vagyunk. Azonban több szempontból feltethető ez a kérdés: a kendó vajon nem az emberi lét kiteljesedését szolgálja? Vajon mi vagyunk a felelősek ennek elmaradásáért?
- Milyen nehézségeket kell egy kezdőnek leküzdenie, ha kendózni akar?
A kendo művelése mindenki számára elérhető: legyen kicsi, nagy, sovány, kövér, fiatal vagy kevésbé fiatal, férfi vagy nő. Nem kell különleges fizikai adottságokkal rendelkezni. Bármilyen életkorban elkezdhető és az egész élet során folytatható. A kendo fejleszti a koncentrációt, a határozottságot, a légzést és olyan morális értékeket, mint a tisztelet, testvériség, udvariasság. Persze az első lépések nem ennyire fennköltek. Az első nehézség az, hogy találjunk lakhelyönkhöz közeli dojot, és az edzések időpontja is megfelelő legyen. A kezedetkor tudatosítani kell, hogy a tanulás hosszú lesz és a fejlődést nehéz lesz felismerni. A magasabb életkor lassíthatja a fejlődést, de a nehézségek mindenki számára ugyanazok. A kendó alapjai könnyen elsajátíthatóak, talán a kiai-t leszámítva. Az oktató feladata, hogy jól elmagyarázza a kezdőnek mindezt. De az oktató kvalitása és a dojo jó légköre az, amely átsegíti az kezdőket a nehézségeken.
Csernovszky Zoltán
Utolsó kommentek