kendo

Gustavo Lyou Ito (kendo 4. dan) Brazíliában, Sao Paolóban kendózik. Mestere Tomomi Harashima (5. dan) sensei, a Paulista Kendo Szövetség technikai igazgatója és két tanítvány tavaly járt klubunkban. Ito sensei 20 napos európai körútjának első állomása Budapest volt és azon belül a Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub.  Dojonkban Ito sensei edzést tartott a kezdő csoportnak és részt vett a haladók edzésen. A két edzés közben kérdeztük.

Ugyan már másodszor jár nálunk Sao Paolo-i kendoka, azért mégis meg kell kérdeznünk, te mennyire vagy brazil japán vagy esetleg japán brazil?

Mi Braziliában 3-4. generációs japánok vagyunk, azonban a japán kultúra a közösségünkben elhalóban van. Már kevesen beszélünk jól és magas szinten japánul, viszont a nyelv nagyon fontos megtartója egy kultúrának, ennek hiányában a japán hagyományokhoz legszorosabban a kendo gyakorlása köt minket. A japán kultúrának ugyanis nagyon fontos része a harcművészet, a kendo pedig a harcművészet esszenciája. Azonban a brazilíai japánok sajnos már alig kendoznak, vagy ha el is kezdik, hamar abbahagyják.

Kicsit ugrojunk vissza az időben. A 2012-es novarrai kendo vb-n a magyar férfi válogatott egy ipponnal győzte le a brazilokat, és szerezte meg a világbajnoki harmadik helyet. Mit gondolsz erről a mérkőzésről?

A vívásokat sajnos nem láttam, így pontosan nem tudom, mi történhetett.  Az azonban biztos, hogy az előző évben a magyar férfi válogatott megynyerte a csapat Európa-bajnokságot, tehát egy rendkívül felkészült csapatról beszélünk. Úgy vélem, hogy az európaiak és különösen a magyarok fegyelmezettebbek, mint a brazilok, mind a felkészülési időszak, mind a mérkőzések során. Az egy ipponos győzelem talán ezen a fegyelmezettségen múlott.

A Főnixben most a kezdők edzését vezetted. Mik a benyomásaid?

Az edzés energikus volt, és remélem, hogy ezt folyamatosan tartani tudjátok a későbbiekben is. Ennek a kulcsa szerintem a sensei. Ha a sensei nagyon jó, akkor a csapat is nagyon jó. Én úgy tapasztaltam, a kendos csapat olyan, mint egy család. A jó kendós edzések nem hasonlítanak egy nyugati edzőteremi hangulathoz, hogy lejövünk, megcsináljuk az edzéstervet, aztán megyünk haza. A kendo csapat nem egy csoport kötelezően végrehajtandó edzéstervvel, hanem egy közösség, amelyben mindenki kölcsönösen fejlődik a társak által.

A hangulaton és a tradíció ápolásán túl miért fontos számodra a kendo?

Hat éves koromtól kendózom. Az edzést, a gyakorlást ma már nem tudom abbahagyni, több, mint szerves része lett az életemnek. A kendo felemeli és megtartja a lelkemet és a testemet, és ezáltal sajátos minőséget ad az életemnek. Ehhez az érzéshez azonban nagyon lassan jutottam el,  és mindez kis lépésekben történt. Amikor már öt-hat éve gyakoroltam, úgy gondoltam, a kendo nagyon kemény training, és mindenképpen folytatni akartam. A hetedik évben ennek ellenére úgy éreztem, nincs értelme az egésznek, ebből elég, nem akarom a kendót, és abbahagyom. Azonban szerencsére mégsem álltam meg, pedig a 8-9  év sem hozott változást, sőt egyre rosszabnak éreztem a helyzetem. A tiezdik évben azonban váratlanul minden fáradozásom, küzdelmem  megtérülni látszott. Azóta mondhatom, hogy a kendó a részemmé vált, és minőséget ad az életemnek.

Czifrik Balázs

Bárány Tibor, a Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub elnöke, vezetőedzője a 2013-as Kendo Európa-bajnokság után sikeres vizsgát tett, európai mércével is fiatalon (41 évesen), 7. dan fokozatra. A magyar kendo történetében ezt a magas fokozatot magyarként elsőként ő érte el.

- Természtesen a 7. dan midenképpen magas kendo fokozatnak számít, de mennyit változtat az értékén, hogy te összefüggően sohasem jártál Japánban, azaz kendo tudásod javarészét nem a kendo őshazájában sajátítottad el?

- Valóban nem töltöttem éveket, de sokszor jártam Japánban. Amit a kendoban elértem, az japán háttér nélkül nehezen sikerült volna. Már kezdetben, azaz gyerekkoromban Tsushima Kanji tanár úrtól, aki akkor a magyarországi Japán Nagykövetségen dolgozott, mint első titkár, kaptam az első instrukciókat. Aztán Abe Tetsushi (7. dan) is csatlakozott a Főnix klubhoz, aki szintén nagyon sokat tanított. Ugyan a munka nagyobb része valóban Európában történt, de a biztos és karakteres japán alapok nagyon fontosak voltak.

- Mit gondolsz, probléma az, hogy Magyarországon viszonylag kevés magas fokozatú kendós van, ráadásul az ország 15 klubjában szétszórva? 

- Én ezt máshogy látom. Az igaz, hogy kevés klub működik Magyarországon, viszont ennek ellenére sok a magas (5., 6. dan) fokozatúak száma. A kendo tanulási folyamata kezdetekben erősen a tanár-diák viszonyra épül, de egy idő után egyre inkább az önálló, mondhatjuk magányos munkára kerül a hangsúly. Mindenkinek magának kell megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel a saját fejlődését tudja segíteni. Lehet, hogy az ember ellátogat más klubok edzéseire, utazik külföldre, vagy csak egyszerűen tanácsokat kér. Tény, hogy mindez sok áldozattal jár, de ha összevetem a 20 évvel ezelőtti állapotokkal, akkor azt mondhatom, ma Magyarországon rengeteg eszköz, lehetőség szolgálja a magas szintű kendó tanulását.

- Hogyan építetted fel a felkészülés időszakát?

- Eredetileg már tavaly szerettem volna vizsgázni, de az elmúlt év végül is túl sűrű volt, hogy az alapos felkészülést beépítsem. Idén elsősorban a koncetrációra figyeltem, és arra törekedtem, hogy minél egyszerűbben és minél hatékonyabban tudjak vívni. Természetesen fizikai edzésre is fordítottam időt, és mivel a családom gyarapodott, nem kis áldozatot kívánt ez mindenkitől. Az edzésekre korábban érkeztem, medicinlabdáztam, az edzések során pedig a tanításba is beleépítettem azt a koncentrációt, amivel figyelek magamra is. A vívások során pedig a teljesen hibátlan ipponokra törekedtem. Gasparin Szabolcs (5. dan kendo), a Főnix Kendo Klub edzője, is sokat segített a felkészülésben, akivel minden edzésen tudtam vívni és egyszer sem kímélt.

- Nyilván az ember kivárja vizsgákhoz előírt időt (ahány danos az ember, annyi évet kell várni a következő vizsgára –szerk.), de ettől függetlenül honnan tudja az ember, hogy már felkészült a következő fokozatra?

- Tavaly például többek között ez a felkészültség-érzés is hiányzott. Idén azonban minden edzésen részt tudtam venni, így fizikailag és fejben is tudtam készülni. Nyílván így magabiztosabban vágtam a vizsgának, de ott és akkor fogalmam sem volt, hogy sikeresen fogok-e vizsgázni.

- Volt olyan pillanat, hogy érezted, most megvan vagy, hogy éppen, a fenébe, veszélybe került a sikeres vizsga?

- A meglepő az volt, hogy azzal a francia fiúval kerültem párba az első vívás során, akivel még versenyző koromban „gyilkoltuk” egymást az Európa-bajnokságokon. Most pedig úgy tudtuk egymást húzni, maximálisan mindent beleadva és egymást nem kímélve, de mégis segítve, hogy a vizsgánk a lehető legjobban sikerüljön. Mindettől függetlenül jó párszor éreztem, hogy valami jól sikerült, de sokszor éreztem azt is, lehetett volna jobban csinálni sok dolgot.

- A verseny kendós múltad segített?

- Az mindenképpen rengeteget jelentett, hogy gyerekként kezdtem kendózni. Ennek köszönhetően olyan dolgokat tudtam „előhúzni” a vizsga alatt, amelyek ösztönössé váltak. A mögöttem lévő versenytapasztalat pedig abban segített, hogyan lehet teljes koncentrációval jó ippont vágni úgy, hogy az ellenfélt teljes nyomás alatt tartsuk, és gyakorlatilag tehetetlenné tegyük. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy valaki versenyeredmények nélkül nem vizsgázhat sikeresen 7. danra, sőt.

- Mennyiben tért el ez a vizsga a korábbi vizsgáktól, ha eltért egyáltalán?

- Egyrészről sok mindenben eltért, másrészről pedig semmiben. A kendonak az az egyik szépsége, hogy a 7. dan vizsgán pontosan ugyanazt kérik, mint a többi fokozatvizsgán. Két ellenféllel kell vívni, és ha ez sikerül, akkor a kendo katákat kell bemutatni. A vizsgabizottság tagjainak egymástól függetlenül kell dönteniük, a 7-ik dan fokozat esetében 6 fős vizsgabizottság döntött. Mindezek ellenére igaz az is, hogy a 6. danos vizsgától nagyon sokban eltért. Olyan érettséget, felkészültséget kellett mutatni, ami nehezen mérhető. Tulajdonképpen szubjektív dolgokról beszélünk, amit a magasabb fokozatú mesterek tudnak csak megállapítani, hogy érettebb kendót, tudatosabb kendót, technikailag magasabb szintű kendot mutat-e be az ember, mint az alacsonyabb fokozaton állók. A vizsgán ez a legnehezebb faladat, hogy valójában nem legyőzni kell az ellenfelet, hanem be kell mutatni azt a kendót, amely egyrészről magában rejti az eddig tanultakat, másrészről képes megjeleníteni a kendó lényegét: az élethosszig tartó utat, fejlődést.

A berlini kendó Európa Bajnokság után Dubi Sándor 6. dan, míg Bárány Tibor, a Budapest Főnix és Kendo Klub elnöke és vezetőedzője 7. dan fokozatra tett le sikeres vizsgát. Gratulálunk, és bízunk benne, hogy tudásukat minél több embernek adhatják át.

Dubi Sándorról a fotó a tavalyi Novarrában rendezett világbajnokságon készült.

Az egyéni versenyek is jól hozták a magyar válgatott a formáját.

Hölgyeknél Bőviz Marina lett harmadik, a férfiaknák Dubi Sándor vehette át a bronzérmet.

A Budapest Főnix Kendo Klubból Szegőfi Ákos a nyolc közé jutott, míg Tallós Zsófia igen látványos és erős vívást mutatott az EB-n.

A magyarországi lehetőségekhez képest, illetve a magyar kendós társadalom számát tekintve (kb. 50 élversenyző), igen szép eredménnyel utazott el a magyar válogatott Berlinből.

Büszkék lehetünk mindenkire!

További információk a Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség honlapjáról.

A tegnapi napon a férfi csapatok mérték össze tudásukat. A magyar válogatott a 3. helyen végzett.

A csapat tagjai:

Dubi Sándor, Váradi Ábel, Tóth Balázs, Dubi Attila, Szegőfi Ákos.

Ma az egyéni kategóriában csapnak össze Európa legjobb női és férfi kendósai.

További képeket az EB-ről itt találtok.

További összefoglalókat a Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség honlapján találtok, illetve az Európa Bajnokság hivatalos oldalán.