kendo

Minden klub elérhetőségét belinkeltük, mert akár milyen hihetetlen is az avatatlanoknak, Európa klasszisai a magyarok. Éppen ezért érdemes elkezdeni a kendot gyerekként, mert itt, hogy úgy mondjam, mi magyarok rúgjuk a 8 gólt, már ha nem túl zavaros a párhuzam.

Személyes beszámoló hamarosan következik.

Kölyök kategória:

1.hely: Puszti, Dániel (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
2.hely: Varga Ábel (Szigetközi Junior Kendo Klub, Győrzámoly - Dubi Attila, attila_dubi@freemail.hu, +36-70/611-5239)
3.hely: Kékesi Csaba (Fehérvári Kendo Klub) és Küttel Márton (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
Fighting Spirit díj: Németh Csanád (Szigetközi Junior Kendo Klub, Győrzámoly)

Gyermek kategória:
1.hely: Janus Szilárd (Fehérvári Kendo Klub, Székesfehérvár)
2.hely: Gamauf Gergő (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
3.hely: Kiss Balázs (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest) és Hausel Richárd (Mushin Kendo Klub, Miskolc)
Fighting Spirit díj:János Botond (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)

Junior kategória: 
1.hely: Komjáti Krisztián (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
2.hely: Lukács Marcel (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
3.hely: Terbe Patrik (Szigetközi Junior Kendo Klub, Győrzámoly) és Komjáti Tamás (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
Fighting Spirit díj: Banai Dániel (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Kihon kategória:
1.hely: Vincze Tibor (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
2.hely: Lőrincz Csaba (Fehérvári Kendo Klub, Székesfehérvár)
3.hely: Bonnafoux Kellen (Szegedi Kendo Egyesület)
Fighting Spirit díj: Mánik Ádám (Szegedi Kendo Egyesület)

Dan alatti Kyu kategória: 
1.hely: Korbély László (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
2.hely: Németh Péter (Happu Fudo Kendo Klub, Budapest)
3.hely: Borsi Tibor (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest) és Lukács Ferenc (Aka Tonbo Kendo Klub, Budapest)
Fighting Spirit díj: Bánfalvi Norbert (Kihin Kendo Klub, Eger)

40 felettiek:
1.hely: Bárány Tibor (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
2.hely: Mihalik Hunor (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
3.hely: Csala Tibor (Szegedi Kendo Egyesület) és Bak László (Kihin Kendo Klub, Eger)
Fighting Spirit díj: Práth Tamás (Viharsarok Kendoi Klub)

Női kategória:
1.hely: Bővíz Marina (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest)
2.hely: Czimbalmos Mercédesz (Mushin Kendo Klub, Miskolc)
3.hely: Laukó Zsófia (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub) és Leat Michaela (Happu Fudo Kendo Klub, Budapest)
Fighting Spirit díj: Fodor Ágnes (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Férfi kategória:
1.hely: Dubi Attila (Szigetközi Junior Kendo Klub, Győrzámoly) 
2.hely: Tóth Balázs (Szegedi Kendo Egyesület)
3.hely: Váradi Ábel (Magyar-Japán Kendo Klub, Budapest) és Dubi Sándor (Szigetközi Junior Kendo Klub, Győrzámoly)
Fighting Spirit díj Tóth Bertalan (Bakony Kendo és Iaidi Klub, Veszprém)

És a Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub eredményei:

Gyermek kategória:

2.hely: Gamauf Gergő (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Junior kategória:

2.hely: Lukács Marcel (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
Fighting Spirit díj: Barna Dániel (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Dan alatti Kyu kategória:
1.hely: Korbély László (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

40+ kategória:

1.hely: Bárány Tibor (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Női kategória:

3.hely: Laukó Zsófia (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)
Fighting Spirit díj: Fodor Ágnes (Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub)

Gratulálunk a szép teljesítményhez.

A World Combat Games olyan küzdősport és harcművészeti torna, amelyre a résztvevőket eredményeik alapján hívják meg. Körülbelül a Tour de France-hoz lehet hasonlítani, ahol szintén nem indulhat el boldog és boldogtalan csak az arra legérdemesebbek.

2013-ban Oroszországban, Szentpétervárott rendezték a tornát. Magyarországot a kendosportban Dubi Sándor, kétszeres Európa-bajnok, csapat világbajnoki bronzérmes, a magyar válogatott csapatkapitánya képviselte.

Dubi a negyeddöntőben egy japán kendóssal Mitsunari Shikanoval, találkozott és az encho-ban (hosszabításban) egy gyönyörű do vágással jutott be a döntőbe. Már az sem mindennapos teljesítmény, hogy európaiként valaki legyőz egy japánt, dehogy mindezt nagyon is komoly téthelyzetben teszi, különösen megemeli a győzelem rangját.

A döntőben Sanyit Lee Kangho dél-kóreai versenyző várta, aki szintén egy japán kendoka legyőzésével került be a végjátékba. Lee a rendes időben nem tudott mit kezdeni Dubival, és az enchoban végül egy hiki-men vágással szerezte meg az aranyat. 

Mi nagyon büszkék vagyunk Dubi Sándor teljesítményére, ez az ezüstérem egyértelműen megmutatta, semmi sem történik véletlenül. Gratulálunk!

A viedóban az elődöntőt 5:35:30-tól, míg a döntőt 5:52:57-től nézhetitek meg.

Ha létezik, katasztrófaturista, márpedig létezik, akkor én azt hiszem, megalkothatom a kendoturista fogalmat. A kendoturista jellemzője, hogy a világ különböző kendoversenyein bukkan fel, a versenyeken el nem indul – ez nagyon fontos kitétel! -, mégis szinte az összes backstage információt ismeri és csumizik minden kendóssal. 

Kendoturistaként legutóbb Belgrádban jártam, a 10. Nemzetközi Belgrád Kendo Kupán. Tavaly Szegőfi Ákos itt 3. helyezést ért el, és a versenyről írt tapasztalatai alapvetően idén is megállták a helyüket, a színvonal nem romlott, sőt sokkal erősebb mezőny jött össze. Idén Ákos ugyan nem indult, azonban a Budapest Főnixből így is 14-en utaztunk, amely már önmagában is szép teljesítmény.

A szerb fővárosba 12 országból érkeztek versenyzők, Dusan Nikolić, a Makoto Kendo Klub vezetője, illetve a verseny főszervezője elmondta, több mint 200 nevezést regisztráltak.

Ami, nekem, kendoturistának azonnal feltűnt, hogy nagyon sok jodanos (aki a shinait alapállásban nem hagyományosan, hanem a feje fölé emelve tartja) kendossal lehetett találkozni. A „Beograd A” csapatban például kettő is összejött.

Egy jodanossal vívni mindig sokkal nehezebb, hiszen Európában különösen kevés van belőlük, így edzéseken alig vagy sohasem készülnek a kendosok erre a stílusra. Azonban, ha valaki alaposabban szeretne ismerkedni a jodannal, Szerbiában nem lesz nehéz olyan klubot találni, ahol gyakorolhat.

Jöttünk, láttunk, tanultunk

Természtesen nincs olyan kendós, aki ne úgy menne fel, hogy győzni szeretne. Mi alapvetően fiatal csapattal érkeztünk. A női egyéniben a legjobb nyolc közé jutott Fodor Ágnes, de a Fighting Spirit díjat Tallós Zsófia kapta, aki egyben a magyar válogatott tagja is. Zsófi a saját ágán összekerült Ana Momćilović-csal, a szerb válogatott tagjával, és 2-1-re nagyon szép küzdelemben búcsúzott a versenytől. Nem mellékes, hogy Ana nyerte a női egyéni versenyt.

A férfiak mezőnyében legtovább Tóth Balázsnak, a Szegedi Kendo Egyesület versenyzőjének szurkoltunk, aki végül ezüstérmes lett.

A másnapi csapatverseny több meglepetést tartogatott. Laukó Zsófi sajnos megbetegedett, helyére Aranyossy Árpád állt be, így én maradtam egydül kendoturista. 

A Főnix A csapata (Korbély László, Lukács Marcell, Kuffler Márton, Banai Dániel, Gamauf Gergő) hatalamas küzdelemmel kijutott a pool-ból. A kijutást jelentő győztes vívást Banai Dániel hozta, aki két gyönyörű mennel lépett túl ellenfelén. Az egyenes ágon a fiúk azonnal a Beograd A csapattal találkoztak. Ebben a csapatban szerepelt a tegnapi nap férfi és női egyéni győztese, illetve a szerb reménység, Bobic.

A "Főnix A" a papírformának megfelelően ugyan nem jutott tovább, de olyan küzdelmet mutattak, amely mind a szerbeket, mind pedig minket, főnixeseket is meglepett. A verseny legfiatalabbja, Gamauf Gergő, olyan vívást és harci kedvet mutatott, amelyet tőle még sohasem láttunk. De nem mi lepődtünk meg igazán, hanem Bobic, akinek két olyan kotét vágott Gergő, hogy arra mindenki felszisszent.

A csapatversenyt végül az olasz csapat nyerte meg, amelyben Fabrizio Mandia mellett Christian Filippi vívott, illetve a fiatalabb generációból Ricaldone, Butti és Garcia.

Retro város

Természtesen a kendoturistáskodás fontos eleme a városnézés, de csak mértékkel! Az igazi kendoturista ugyanis nem közlekedik nappal, vagy ha mégis, csak a szállás és a verseny helyszíne között. Ha mindent jól csinált, akkor a teljes verseny után úgy érzi magát, mint egy vámpír, aki folyamatosan óvja magát a napfénytől. Hát ezt az érzést abszolváltuk.

Mindettől függetlenül azért sikerült Belgrádról benyomásokat szereznünk. Ha valaki tényleg kíváncsi arra, hogyan nézett ki Magyarország kb. 1985-ben, akkor ezt a várost semmiképpen se hagyja ki. Az erős kontraszt az emberek és az épületek között feszül. A jól és divatosan öltözött belgrádiak olybá tűnnek, mintha belehelyezték volna őket egy rosszul berendezett háttérbe. Modern buszok és villamosok keverednek olyan régi járművekkel, amelyekről elsőre nem is lehet megmondani, hol van az elejük. És ami még nagyon szembetűnő, hogy cipőboltokból és gyógyszertárakból nagyon erős a felhozatal. Egy utcában legalább kettő van mindegyikből, ki tudja, miért?

Jegy nem kell

Mi a Makoto dojojában szálltunk meg. Ez jelentette az egyetlen nehézséget, mert a verseny helyszíne és a szállás nagyon messze esnek egymástól - busszal 20 percet kellett utazni. Mi naivan többször megpróbáltunk jegyet venni, de az első nap azt mondta a kísérőnk, tök fölösleges, nem kell, senki sem ellenőrzi. Azért mi csak nem nyugodtunk, és szépen bevásároltunk jegyekből. A buszokon azonban – a roncsokon is - digitális jegyellenőrző rendszer működik, amihez mi tök hülyék voltunk. Éppen ezért megkértünk valakit, segítsen már. Először nagyon kedvesen mosolyogtak ránk, majd azt mondták, nem segítenek, mert tényleg tök fölösleges, ellenőr nincs, kár elpazarolni a jegyeket.

Mindent egybevetve Belgrádból hoztunk egy figthing spirit díjat, nagyon jó versenyemléket és 11 db felhasználatlan buszjegyet. Ha utóbbi kell valakinek, szóljon nyugodtan.

További képeket a facebook oldalunkon, illetve itt az egyénit, itt pedig a csapatot találjátok.

Nem titkoljuk, elég büszkék vagyunk erre a megjelenésre. A világ egyetlen nyomtatott kendo magazinja a Kendo World. Jövőre mindenkit várunk a 21. Budapest Sakura Kupán!

Ez az előzetes:

The Budapest Sakura Cup in Hungary
By Balázs Czifrik

Balázs Czifrik reports on this important tournament that was held on March 30, 2013. The purpose of the Budapest Sakura Cup is two-fold: first, it provides one of the most important tournaments for developing young talent; and second, it creates a chance for kendoka below shōdan to compete without limitations. This was the twentieth time the cup was held at the Budapest Főnix Kendo Club.

A teljes cikket itt találjátok.

Egy japán harcművészeti iskola által használt, a szamurájok képzéséről szóló szöveget fejtettek meg és fordítottak le magyar kutatók. Az írás feltárja a tanítók által elvárt szabályokat és azt, hogy mi kell ahhoz, hogy  valaki kardforgató mesterré váljék.

A Bugei no jo, vagyis a Bevezetés a harcművészetbe című 1844-es írás az ún. Takenoucsi-rju harcművészeti rendszert elsajátító szamurájnövendékek számára készült. „Ezek a kardtechnikák az istenek korában születtek, ők adták az embereknek. Csak akkor sajátíthatod el mindezt, ha a tudásod megérett rá” – olvasható a szövegben. „Amikor a tudás megérik, az elme megfeledkezik a kézről, s a kéz megfeledkezik a kardról. Ezt a szintű képességet csak kevesek érhetik el, hiszen nyugodt elme szükségeltetik” – szól az írás.

A szöveg, amelyben ősi kínai mesterek idézetei is helyet kaptak, ún. kankub stílusban íródott, amely egyesíti a japán és a kínai írást. A szabálykönyv eredeti nyelven először 1982-ben jelent meg, az angolra való lefordítását és teljes elemzését az ELTE Távol-keleti Intézet Japán Tanszékének adjunktusa, Szabó Balázs végezte és az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae legújabb számában jelent meg. A számos tanítás között a szöveg nagy fegyelmet követel a hallgatóktól, s arra biztatja őket, ne féljenek az ellenség nagy számától.

A 19. század közepén csupán a szamurájok részesülhettek a harcművészeti képzésben, ez a társadalmi csoport pedig igencsak zárt volt, kevés lehetőség kínálkozott a kívülállók számára, hogy csatlakozzanak. A diákok a legtöbb esetben többféle harcművészettel is megismerkedtek, továbbá megtanították számukra a kínai írást, konfuciánus klasszikusokat olvastak és költészettel is foglalkoztak.

Az ebben az időben a Takenoucsi-rju képzést elnyerő diákok még nem tudhatták, mekkora változások állnak be a Nyugattól elzárkózó Japánban. 1854-ben Matthew Perry sorhajókapitány vezetésével amerikai hadihajók érkeztek, amelyek a kanagavai egyezmény megkötésével elérték a nyitást. Egyre több, a szigetország számára hátrányos szerződés köttetett, ami gazdasági és politikai válságot eredményezett. Polgárháború tört ki, a sógunátus végérvényesen megbukott, s a modernizálódó Japánban a szamurájok társadalmi osztályának sem maradt hely.

Az újonnan lefordított szöveg 12 szabályt tartalmaz, például: „Ne hagyd el a becsület ösvényét!” vagy „Ne kövess el szégyenletes tettet!”, s talán a legfontosabb: „Ne hagyd, hogy az iskola tanításai kiszivárogjanak!” A harcművészeti iskola azért is lehetett nagyon vonzó, mivel olyan technikákat sajátíthatott el a diák, amelyek segítségével a nálánál sokkal erősebb ellenféllel szemben is képes volt felvenni a versenyt. A szabályok az etikára is építettek: „Ne versenyezz!”, illetve „Ne mondj rosszat más iskolákról!” A nyugati kultúrkörben elterjedtté vált, hogy akkoriban a szamurájok egymás ellen harcoltak, azonban ez tévhit, ugyanis szigorúan tilos volt – írja Szabó Balázs.

forrás: Múlt-kor